Puccsolási szamárvezető kezdő forradalmároknak. Saul David Alinsky radikális aktivistáknak szánt tanácsait azok kezdték itthon megfogadni, akik egy éven belül három választást is elbuktak. A "Rules for Radicals" című könyv kötelező olvasmány a baloldalon. Alinsky forradalmat hirdetett és kommunizmust akart csinálni az USA-ban az 50-es években, miután a marxista eszmék kritikátlan rajongója, a bolsevikok 1917-es hatalomra jutásának megszállott csodálója lett. A baloldal Mein Kampf-jából tanulnak a magyar radikális aktivisták?

Az utókor - és főként hívei, akik közé neves amerikai politikusok, többek között Barack Obama és Hillary Clinton is tartoznak, - mégsem mozgalmárként, forradalmárként, netán ördögi bajkeverőként, hanem egy jókora csipetnyi eufemizmussal zseniális "közösségszervezőként" tartja Alinskyt számon.

Pedig a náci és a kommunista elméletek valójában egy tőről fakadnak, és a kivitelezés során használt kommunikációs technikák is egyformán primitívek, erőszakosak, bár el kell ismerni, hogy a felkészületlen és védtelen célcsoporttal szemben alkalmazva kétségkívül hatásosak.

Ahol eddig sikerült ráerőltetni a népre akár az egyiket, akár a másikat, ott diktatúra épült. El kell gondolkoznunk azon, kimondhatjuk-e, hogy Alinsky szellemi hagyatéka, amelynek lényege az 1971-ben kiadott "Rules for Radicals" című könyvben olvasható, valójában a baloldal Mein Kampf-ja.

Magyarországon Alinsky nézetei most azok között találtak kései követőkre, akik egy éven belül három választást is elbuktak. Ezek a politikusok mostanra a háttérbe húzódtak, és maguk helyett független radikális aktivistáknak álcázott csőcseléket küldenek az utcára - feltételezhetően jelentős nyugat-európai és amerikai anyagi támogatással, az Alinsky-módszert jól ismerő trénerek által felkészítve.

Céljuk nyilvánvalóan az, hogy olyan mértékű elégedetlenséget szítsanak az alsó-középosztályhoz és a szegényebb rétegekhez tartozó emberek között, ami általános káoszhoz, folyamatos tüntetésekhez, végül nyílt konfrontációhoz vezet a hatalmi elittel, és puskaporos hordója lehet egy afféle logikára épülő kommunista hatalomátvételnek, amilyennel a nyugat-európai emigrációból a német titkosszolgálat közreműködésével hazaszöktetett Lenin 1917-ben Petrográdban megdöntötte a cári rendszert, és levezényelte a "Nagy Októberi Szocialista Forradalmat". (Nem viccelek: ki másnak jutna például eszébe egy, a saját gazdasági válságából éppencsak kikecmergő, szegény országban feltétel nélkül, alanyi jogon járó alapjövedelmet ígérni, ha nem egy megveszekedett kommunistának?)

Melyek Alinsky legfontosabb taktikai tanácsai - amit a "radikálisok 12 szabályának" is mondanak? A jobb érthetőség kedvéért némileg szabadon kezelve és kiszínezve a szöveget, lefordítottam. (Ezeket angolul eredetiben a lentebb beágyazott könyv 127. oldalától kezdődően olvashatod.)

1. Mutass nagyobb hatalmat a valóságosnál! Nem akkora a hatalmad, amekkorával ténylegesen rendelkezel, hanem akkora, amekkorának az ellenséged gondolja. A hatalomnak két fő forrása van: a pénz és az emberek. Akiknek nincs pénzük, a saját húsukból és vérükből kell felépíteniük a hatalmukat.

2. Ne vidd az embereidet a saját tapasztalataikon, komfortzónájukon kívülre! Ettől összezavarodnak, félni kezdenek és meghátrálnak.

3. Kényszerítsd rá az ellenségedet, hogy kilépjen a saját komfortzónájából, a tapasztalatai adta biztonságból! Találd meg a lehetőségeket, hogyan növeld a bizonytalanságát, szorongását, frusztráltságát.

4. Tartasd be az ellenségeddel a saját maga hozta szabályokat! Ha az a szabály, hogy minden levélre válaszolni kell, küldj neki 30 000 levelet. Ezzel megbéníthatod, hiszen senki sem képes betartani az összes maga hozta szabályt.

5. Tedd az ellenséget nevetség tárgyává! Nem tud védekezni, a helyzet irracionális és dühítő is lesz a számára. Ha kigúnyolod, nyomást gyakorolhatsz rá, hogy engedményeket csikarj ki tőle.

6. Kösd össze a kellemeset a hasznossal! A jó taktika az, amiben élvezettel vesznek részt az embereid. Nem kell őket noszogatni, hogy csinálják, sőt ők fognak egyre jobb ötletekkel előállni.

7. Légy találékony! Az unalomig ismételt húzásokra senki nem figyel oda. Folyamatosan ötletelj, hogy ne legyél "lejárt lemez" a médiában.

8. Tartsd az ellenséget állandó nyomás alatt! Szusszanni se hagyd! Folyamatosan vess be új dolgokat, hogy ellenséged egy percig se érezhesse biztonságban magát. Amint az ellenfél kiismer egy oldaladról, rúgd tökön egy újabb váratlan húzással. Támadj, támadj, támadj minden irányból! Küldd a padlóra, ne hagyd, hogy kifújja magát, rendezze sorait, talpra álljon, és átgondolja a stratégiáját.

9. Nézzék ki belőled a legrosszabbat! A félelem attól, hogy valami megtörténhet, sokkolóbb lehet, mint maga a dolog. A szorongó ellenfél sokkal több rémes következményt tud kitalálni, mint bármelyik aktivista. (Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.) A nagy szervezetek mindig a legrosszabb forgatókönyvre készülnek fel, hatalmas energiát szánnak arra, hogy végigvegyék a szörnyűbbnél szörnyűbb következményeket. Ez könnyen megmérgezi a gondolkodásukat, és demoralizálja őket.

10. Viselkedj úgy, hogy ellenfelednél elszakadjon a cérna, és kihozd belőle az állatot! Ha ki tudod provokálni az erőszakot, a közvélemény a te oldaladra állhat, mert az emberek általában a gyengébb féllel szimpatizálnak.

11. Csikarj ki egy széket a tárgyalóasztalnál! A sikeres támadással egy olyan konstruktív alternatívát kell kiharcolnod, ahol a feltételeket te diktálod. Oda kell férkőznöd a tárgyalóasztalhoz. Sose hagyd, hogy az ellenfél pontokat szerezzen veled szemben, mert azt fogják mondani, hogy nincs megoldásod a problémára.

12. Válaszd ki a célszemélyt, bénítsd meg, nevezd meg, majd sarkítsd a problémát! Szigeteld el a személyt a saját hálózatától és démonizáld a közvélemény számára. Személyekre célozz, ne intézményeket támadj, mert az emberek sebezhetőbbek, mint az intézmények.

A következő két posztban arról fogok írni, hogyan fogadták meg a fentebb idézett 12 pontban foglaltakat a magyar radikális baloldali mozgalmárok a közelmúlt egyes konkrét eseményeivel kapcsolatban.

Oszd meg a posztot és uralkodj magadon :)