Őszinte vélemény a nap híreiről egy hátszél nélküli közéleti blogon

Beszélő majom

Beszélő majom

Tóbiás befőtt megpróbálta eltenni Orbán nagymamát

2015. március 15. - beszélő majom

De a nagyi résen volt, és odacsapott a fakanállal a szemtelen befőtt kezére.

Az MSZP ma nem ünnepelt. Szégyellték volna a várhatóan 200 fős ünneplő tömeget, amit mozgósítani tudtak volna, ezért nem tartottak március 15-én központi megemlékezést? Vagy azért nem emlékezett meg a lassan törpepári mélységekbe süllyedő támogatottságú, ám kormányváltó ambíciókat dédelgető kispárt az 1848-as forradalomról méltóképpen, mert Tóbiás pártelnöknek fontosabb volt, hogy nemzeti ünnepünkön is kampányoljon a főhajtás helyett?

Belerondítani minden esetre nagyszerűen belerondított Tóbiás az ünnepnap közepébe azzal, hogy éppen ezt a napot szemelte ki arra, hogy az ajkai időközi választás kampányának a hevében nyilvános vitára HÍVJA KI a miniszterelnököt.

Azt mondjuk nem értem, hogy egy legfeljebb helyi érdeklődésre számot tartó időközi választáson miért nem az Ajkán induló jelöltek állnak ki egymással a választók elé - miért az egyik kispárt elnöke rángatná le Ajkára a miniszterelnököt, hogy egyfajta modern kori lovagi tornán EGYENLŐ felekként megmérközzenek.

A válasz persze borítékolható volt. Tóbiás már akkor tudta, amikor a felszólítás szavai kiestek a száján, hogy a miniszterelnök nem fog lemenni Ajkára, hogy vitatkozzon vele.

Tóbiás nyilván eleve arra játszott, hogy a miniszterelnöki választ véres kardként hordozhatja körbe Ajkán a választók előtt.

Ám Orbánék kommunikációs stábja tőlük szokatlanul friss és frappáns, egyszersmind fölényesen megalázó válaszüzenettel mutatta meg a helyét az elszemtelenedett szocialista pártelnöknek.

Ezt üzenték:

"Türelem, mindennek eljön az ideje"


Zseniális :)))

tobias_befott_orban_nagyi



A bejegyzés trackback címe:

https://beszelomajom.blog.hu/api/trackback/id/tr877272747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.03.18. 05:40:28

Hát mióta gumibotozni nem lehet, számukra nem is érdekes!

Széchenyi István a Cosmopolitizmusról
Hitel 162.

Hány dicsekedik még azzal, hogy Cosmopolita! Gyengeség, hiba
halandótul elválhatatlan, de azokkal kérkedni az elromlottság
legmélyebb lépcsője: hol a szemérem eltűnt, ott az élet minden
bájainak vége. Szerencsére sok ollyast beszél, amit maga sem ért, s
olyannal dicsekedik, ami gyalázatára válik. A Cosmopolita tágasb
szívűnek tartja magát, s így jobbnak, mint másokat. Ő minden
embertársát hordja szívében, midőn a patrióta főképpen csak hazafiait.
Ő magasb értelműnek képzi magát, mert minden régi szokáson, bévett
ítéleten áthág, egyszerre keresztény, török, atheista lehet, s
chaméleoni ügyességgel szabhatja magát a körülállásokhoz, a
hasznoshoz. --De ily tehetség áltermészet, s többnyire igen sok
baltudománynak éretlen és savanyu gyümölcse, s az emberbűl, ki minden
sajátságát elveszti, olly csúfot tesz, mint nevetséges a szelíd
farkas, s kacajra méltó a láncon idomtalanul táncoló medve, s csúf a
legvékonyabb vesszőtül is rettegő kalitkás oroszlán.
Mily szomorú sors öntagjainak egymásutáni lassú sorvadását
nyilván érezni s az életerő fogyatkozását naprul napra csalhatatlanul,
észrevenni -- s ennél csak annak kínja lehet még fájdalmasabb, ki
kénytelen átlátni, hogy Ő egy rothadó nemzet tagja: mert százszor
könnyebb a testi, mint lelki aljasodást szenvedni.
Hol pedig a nemzetiség semmivé vált, hol a lakosok elkorcsosodtak,
vagy hol a nemzeti szellem és sajátság hiábavalóságokon, gyermeki
bábokon alapul már, ott a sokaság vakságában nem is gyanítja, keserű
de csalhatatlan tekintettel nézi a gondba merült hazafi, miként
folydogál le szemenkint a hátra maradt kevés föveny a nemzet életórája
üvegszelencéjébe
Rátok szánakozva tekintek, ti nyomorult lelkek, kik
egyedül egy idegen napsugárinak köszönhettek egy kis fényt: mint rátok
is törpe kevélykék, kik hiú viszketegségtől hajtva, s vélvén, hogy
majd ti fogjátok irányozni azt, bujdosó csillagra ültök, bár
legnagyobb veszéllyel járna is az, s bármint s bárhova sodorna
benneteket. Ti nemzeti testünk rothadt, s rothadó tünetei, kik polgári
erényt nem ismertek, s ezért senkiben nem is bírjátok feltenni, ám
dobjatok rám sárt, mennyit erőtök csak győz, lemoss rólam az idő, és
titeket felejteni, vagy utálattal fog nevezni Hunnia, mely csak akkor
lehet, csak akkor lesz magas, ha ti gyávák, nem vagytok többé!
Az állampolgársági nép"savazás" kapcsán jutott eszembe!
süti beállítások módosítása